A kitűnő alakú, erős fizikumú Polgár a legsokoldalúbb labdarúgóink közé tartozott. A válogatott csapatban hét szerepkör­ben is játszott. (A hátvédhármas mindhárom, a két szél­sőfedezet, továbbá a középcsatár és balösszekötő he­lyén.) Tulajdonképpen csatárnak indult, de Korányi I emlékezetes lábtörése alkalmával (1933-ban az 1:0-s olasz—magyar mérkőzésen) kiderült, hogy a védelem­ben sokkal jobban érvényesülnek kitűnő adottságai. A roppant gyors „Drumi” mindkét lábbal nagyszerűen rúgott és pompásan fejelt. Kifogástalanul szerelt, jól indított és veszélyesen lőtt kapura is. A második világ­háború idején a korszerű labdarúgás útjára lépő ma­gyar válogatott első nemzetközi színvonalú középhát­védje lett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →